Biblioterápiás, kézműves foglalkozás volt a könyvtárban, amit első osztályosoknak tartottak. Gyöngyösi Ágnes, tanító és fejlesztő tanár elmondta, hogy a foglalkozás konkrét célja az olvasás megszerettetése, illetve a fejlesztés, a felzárkóztatás volt, a témája pedig a tavasz és a kikelet. Először egy mesét hallottak a gyerekek utána, pedig viaszgyurmával kézműveskedtek…

Gyöngyösi Ágnes a foglalkozás szakmai oldaláról, és jelentőségéről számolt be, Kövér Sándorné, pedig a szervezési háttérről, vagyis arról, hogy milyen pénzből és milyen keretek között tudják ezt a nagyon hasznos képzést nyújtani...

Biblioterápiás foglalkozás a sárospataki könyvtárban

A Megyei Könyvtárral konzorciumban létre hoztunk egy szervezetet és tulajdonképpen pályázatot nyújtottunk be - nyolc könyvtár - amelynek az volt a célja, hogy európai uniós forrásokból olyan összegeket tudjunk könyvtárfejlesztésre, a könyvtári szolgáltatások népszerűsítésére, illetve a könyvtáros és a könyvtárhasználó képzésre fordítani, ami egy hihetetlen fejlődést eredményez majd.
Nagyon sokrétű programot adtunk be.

A TÁMOP 3.2.4 -es pályázat keretében lehetőség van különféle

rendezvények lebonyolítására is. Az első rendezvényünk egy ismeretterjesztő előadás volt felnőtteknek, a mai alkalommal pedig egy első osztályos csoportot várunk foglalkozásra. Elmondható tehát, hogy minden korosztályt meg szeretnénk szólítani ez által, és nagyon fontosnak tartjuk, hogy már pici gyerekkorban elkezdjük a könyvtárak megismertetését, megszerettetését, különféle módszerek, új feladattípusok bevonásával, hiszen ma már a régi könyvtár szemlélet nem él. Haladni kell a korral, meg kell találni a megfelelő formákat.

A könyvtár- és tájékoztatástudomány területén publikáló szerzők közül sokan gondosan szolgálnak egy meghatározással a biblioterápiáról könyveikben vagy cikkeikben. A meghatározások a nagyon egyszerűtől a meglehetősen komplexig, és a nagyon széleskörűtől a szűkszavúan specifikusig terjednek.

A legegyszerűbb meghatározások úgy fogalmaznak, hogy a biblioterápia nem más, mint a könyvek gyógyító ereje. Például Bernstein (1989, 159) állítása szerint „A ’biblioterápia’ kifejezés, a legegyszerűbben megfogalmazva azt jelenti: könyvekkel segíteni. Mindenkin segíthet az olvasás, beleértve olyan embereket is, akik jelenleg nem küszködnek valamilyen problémával, nem terápia keretében olvasnak, és nem valaki más irányításával jutottak el az olvasási anyaghoz.” Ugyanez a felfogás tükröződik Smith meghatározásában (1989, 241): „[A biblioterápiát] legegyszerűbben úgy definiálhatjuk, mint könyvek általi gyógyítást.” Ashley (1987, 220) hasonló következtetésre jut: „A biblioterápiát úgy tekinthetjük, mint olvasás általi orvoslást.” A Dictionary of Education (Good 1966, 212) hosszasabb definícióval szolgál: „Könyvek használata a teljes fejlődés befolyásolása érdekében, az olvasó és az irodalom kölcsönhatásának folyamata, ahol az irodalmi művet a személyiség értékelésére, alkalmazkodására, fejlesztésére, klinikai és mentálhigiéniás célokra használják; a koncepció szerint a válogatott olvasmányanyagban rejlő elképzelések terápiás hatást gyakorolhatnak az olvasó lelki vagy testi betegségeire.” Végül Hart (1987-1988, 56) meghatározása: „A biblioterápia során a tanácsadó vagy a könyvtáros kijelölt olvasmányok által nyújt segítséget a személyes problémák megoldásában.”

A biblioterápia az olvasmányokon, olvasáson, mesehallgatáson keresztül bizonyos lelki problémákra, nehéz életszituációkra igyekszik megoldást találni.

Lack (1985) állította fel az egyik leghasználhatóbb tipológiát: különbséget tesz „fejlesztő biblioterápia” és „klinikai biblioterápia” között az alkalmazott tevékenységek és a terápiában résztvevő gyerek típusa alapján. Magyarázata szerint a „fejlesztő biblioterápia az irodalom perszonalizálása azzal a céllal, hogy a gyerek meg tudja oldani az életben rá váró feladatokat. A klinikai biblioterápia a beavatkozás egy módja, mellyel súlyos érzelmi vagy viselkedési problémákkal küszködőkön segítenek” (Lack 1985, 29). A fejlesztő biblioterápiában az olvasmányanyagok és a beszélgetések az általános személyiségfejlődésre fektetik a hangsúlyt; a klinikai biblioterápiában meghatározott problémákat állítanak a középpontba. Pardeck és Pardeck (1986, 3) hasonló biblioterápiás programokat írnak le, amelyek „segítenek a gyerekeknek személyiségfejlődési szükségleteik megoldásában; e tipikus problémák nem igényelnek terápiás beavatkozást”.

Médiaszakértők és könyvtárosok szinte egyetemesen elfogadják, hogy a biblioterápia fáradságot megérdemlő tevékenység. Ahogy Hipple, Yarbrough és Kaplan (1984, 142) állítják: „A segítségnyújtó szakmákban dolgozó szakemberek közül kevesen tagadják, hogy a problémaközpontú irodalom olvasása bizonyos emberek számára bizonyos környezetben felettébb értékes lehet.”

A harmadik dolog: néhány tanulmány kifejti, hogy a biblioterápia csak akkor hatékony, ha más terápiás stratégiákkal kombinálva használják (Kohutek 1983; Walker és Healy 1980). Ez nem annyira komoly vád a biblioterápiai stratégiák ellen, hiszen az irodalmat vagy filmet tartalmazó terápiás stratégiák kombinációi hatékonyabbak lehetnek, mint az irodalmat vagy filmet nélkülözők. Például az irodalmat tartalmazó terápiás programok élvezetesebbnek és végső soron motiválóbbnak bizonyulhatnak.

A TÁMOP 3.2.4 -es pályázat

Másrészt, ami nagy probléma, hogy egyre több olyan gyermekkel találkozunk, aki rendkívül hátrányos helyzetű - ami itt a településünkön különösen igaz.
Most a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolából - aki együttműködő partnerünk ebben a programban - kiválasztottunk egy első osztályos fókuszcsoportot, akiket 5 éven keresztül szeretnénk fokozottan fejleszteni. A mai alkalommal őket várjuk egy készségfejlesztő, képességfejlesztő foglalkozásra.
Tulajdonképpen az a célunk, hogy első osztálytól kezdve egy több éves folyamat révén, plusz ismereteket, plusz készségeket sajátíttassunk el a gyerekekkel, amely a későbbi munkánkban majd alapul szolgálhat és a mi munkánkat is hatékonyabbá, célravezetőbbé és élménydúsabbá tudja tenni.

forrás: www.sarospatak.hu

Sárospatak online: http://sarospatak.borsodmegye.com